Hogyan lehet gyorsan megítélni a hangminőséget egy kezdő hangmérnök számára?

A hangtechnika terén kezdők számára a hangtechnikai specifikációk puszta változatossága ijesztő lehet. Néhány kulcsfontosságú mutató ismeretében gyorsan felmérheti egy hangszóró valódi képességeit, és elkerülheti a specifikációs csapdákat.

1. Frekvenciaválasz

A frekvenciaátvitel a hangrendszer által előállított frekvenciatartományt jelzi, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig. A polchangszórók és az állóhangszórók ebben a tekintetben a kialakításuk miatt különböznek. Például a Tonewinner TD-9 polchangszórók 40 Hz és 25 kHz közötti frekvenciatartománnyal rendelkeznek, míg a TD-C8 álló hangsugárzók 35 Hz és 25 kHz közötti frekvenciatartományban.

A specifikációk áttekintésekor a széles tartományú egyensúlyt kell előnyben részesíteni. A „hibaérték” kulcsfontosságú – a kisebb értékek jobb hangvisszaadást jeleznek a különböző frekvenciákon, ami élvezetesebb zenehallgatási élményt eredményez.

2. Érzékenység

Az érzékenység a hangszórótól egy méter távolságra keletkező hangnyomásszintet jelenti 1 W teljesítmény alkalmazása esetén. Például a Tonewinner TD-8 álló hangszórók érzékenysége 87 dB. Egy méter távolságban az 1 W-os jel 87 dB hangnyomásszintet produkál.

Minél nagyobb az érzékenység, annál hangosabb lesz a hangszóró kimenete ugyanazon a teljesítményszinten, vagy annál kevesebb erősítőteljesítményre van szükség ugyanazon hangerő eléréséhez.

3. Kimeneti teljesítmény

Az erősítő kimenő teljesítménye a terhelésnek leadott teljesítményre utal, wattban (W) mérve.

Az optimális teljesítmény eléréséhez az erősítő kimeneti teljesítményének 1,2-2-szeresének kell lennie a hangszóró névleges teljesítményének. Két 200 W-os, 8 Ω impedanciájú hangszóró esetén egy kétcsatornás erősítő 240 W és 400 W közötti kimeneti teljesítménnyel kell rendelkeznie.

4. Impedancia

Ez azt jelenti, hogy az erősítő névleges kimeneti impedanciájának meg kell egyeznie a hangszórók névleges impedanciájával. Ezen a ponton az erősítő az optimális tervezési terhelési vonalán van, és torzítás nélkül képes maximális teljesítményt leadni.

Ha egy hangszóró impedanciája nagyobb, mint az erősítőé, az erősítő tényleges kimenő teljesítménye kisebb lesz, mint a névleges teljesítménye. Ha a hangszóró impedanciája alacsonyabb, a rendszer működni fog, de az erősítő túlterhelődhet, és túláramvédelemre lesz szüksége. Az impedanciaillesztés különösen fontos a csöves erősítők esetében.

5. Jel-zaj arány

Ez a hangszóróból érkező hangjel és a háttérzaj közötti különbséget jelenti, amikor nincs jelen jel, decibelben (dB) mérve. A magasabb dB csendesebb hátteret jelez.

A 85 dB alatti jelű hangszórók alacsony hangerőn is érezhető búgást hallhatnak, míg a 85 dB-es vagy annál nagyobb jelűek minimális háttérzajt produkálnak, így ideálisak késő esti zenehallgatáshoz.

6. Torzítás

A hangjel torzítása az előerősített jelet hasonlítja össze az erősített jellel. Minél kisebb a különbség, annál kisebb a torzítás, ami azt jelzi, hogy a hangszóró hangvisszaadása közelebb áll az eredetihez.

A címkéknek tartalmazniuk kell a frekvencia- és teljesítményadatokat, például 1 kHz és 1 W. Az 1 kHz-es frekvencia ideális a tényleges zenehallgatási élmény tükrözésére.

Remélem, ez némi támogatást és segítséget nyújt. További információért kérjük, vegye fel a kapcsolatot a simi@tonewinner.com címen.